diverzitása

A diverzitás kifejezés a rendszerekben fennálló változatosság és sokféleség mértékét jelöli. A kifejezést több területen használják: biológiában az élővilág sokféleségét, a kultúrában, a nyelvekben, a gazdaságban és a társadalomtudományokban is.

Biológiai értelemben három szintje van: genetikai diverzitás, fajdiverzitás (fajgazdagság) és az ökoszisztémák diverzitása. Ezek a szintek összefüggenek a populációk genetikai változatosságával, a fajok sokféleségével és az élőhelyek hálózatával. Magas diverzitás általában növeli az ökoszisztémák rugalmasságát és szolgáltatásaik megbízhatóságát, például élelmiszerellátottságot, tiszta vizet, beporzást és az éghajlatváltozással szembeni ellenállóképességet.

Kulturális és társadalmi diverzitás a nyelvek, hagyományok, vallási és identitások sokféleségét jelenti. Előnyei közé tartozik az innováció, a problémamegoldó készség és a társadalmi ellenállóképesség növekedése, de a befogadás és a méltányos részvétel biztosítása néha kihívást jelent.

Veszélyek: élőhelyek elvesztése, klímaváltozás, egységesedés, monokultúra és invázív fajok. A diverzitás megőrzésére olyan intézkedések szükségesek, mint a védett területek hálózata, fenntartható erőforrás-gazdálkodás, genetikai sokféleség megőrzése és a kulturális örökség támogatása, valamint befogadó politikák.

Értékelésében a diverzitást gyakran kvantitatív indexekkel mérik, például a Shannon-diverzitási indexet vagy a Simpson-indexet, illetve a genetikai variáció vagy élőhelyek változatosságának mutatóival írják le. A diverzitás elvei segítik a környezeti és gazdasági döntések tervezését, hosszú távú fenntarthatóságot szolgálva.