diszperziót

Diszperzió olyan állapot vagy rendszer, amelyben egy diszpergált fázis apró részecskéi vagy cseppei egy közegben szétoszlanak vagy eloszlanak. A diszperziós rendszer három alapvető elemből áll: a diszpergált fázis, a hordozó közeg, és a stabilizáló tényezők vagy adalékok, amelyek megakadályozzák az összetapadást és a részecskék összecsapódását.

Az állapot leírása szerint a diszperziókat gyakran három fő típus szerint különböztetik meg: kolloid diszperziók, ahol a diszpergált fázis részecskéi általában 1 és 1000 nanométer közöttiek; suspensiók, ahol a részecskék mérete általában néhány mikrométerig terjed; és emulziók, ahol két immiscibilis folyadék fázisában a diszpergált fázis cseppek formájában van jelen. A természettől függően a diszperziók között a kolloid rendszer a legáltalánosabb, amely különböző közegben és fázisokkal is megvalósulhat.

Stabilitást alapvetően a részecskék felületén kialakuló kölcsönhatások biztosítják: elektrosztatikus stabilizáció a fel nem töltött vagy töltött felületek révén vagy sztik stabilizáció adalékanyagokkal és felületaktív anyagokkal. A DLVO-elmélet szerint a részecskék közötti vonzó van der Waals erők és a tasztóktartó vagy elektronikus visszahatások közti egyensúly határozza meg a diszperzió végső stabilitását és felületi összetapadási hajlamát.

Előállítása gyakran mechanikai diszperzióval történik: keverés, őrlés, homogenizálás vagy ultrahangos kezelés; gyakran alkalmaznak adalékokat a diszpergált vagy hordozó fázis stabilizálására. A méret-eloszlás és a stabilitás vizsgálatához technikákat használnak, például dinamikus fényszórást, elektronmikroszkópiát és turbidimetriát.

Számos ipari területen alkalmazzák: festékek, tinták, kozmetikumok, élelmiszerek, gyógyszeripari készítmények, papír- és kerámiaipar. A diszperziók minősége a részecskeméret-tartománytól és a stabilitástól függ, és közvetlenül befolyásolja a termékek megjelenését, állagát és teljesítményét.