diagnózisról

Diagnózisnak nevezzük egy betegség vagy egészségügyi állapot pontos azonosítását. A diagnózis a tünetek, a beteg kórelőzménye és a rendelkezésre álló vizsgálatok szintézisének eredményeként születik, és alapja a terápiás döntéseknek, a prognózis beállításának és a további ellátás irányításának.

Folyamata során az orvos először anamnézist vesz fel és végzi el a fizikális vizsgálatot. Ezt követik a laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok, célzott tesztek, például genetikai vizsgálatok vagy patológiai vizsgálatok. Gyakran megfogalmaznak egy elkülönítő diagnózist tartalmazó listát, hogy mely állapotok okozhatják a tüneteket. Provisional diagnózis vagy szindróma-diagnózis is megfogalmazható, amíg a vizsgálatok eredményei nem teljesek.

Az elkülönítő diagnózis célja, hogy a legvalószínűbb lehetőségek közül kizárják a kevésbé valószínűeket. A diagnosztikában gyakran használnak diagnosztikai kritériumokat, és figyelembe veszik a tesztek szenzitivitását és specificitását, hogy a valószínűséget megbecsüljék és a döntéseket alátámaszolják.

Bizonytalanság és hibák is előfordulhatnak. Túl korai lezárás, téves pozitív vagy negatív eredmények, valamint a különböző betegségek hasonló tüneteinek átfedése jelenthet nehézséget. A diagnózis pontosítása érdekében gyakran szükséges a szakmai konzultáció és a klinikai útmutatók követése.

Dokumentáció és követés: a diagnózist hivatalosan rögzítik, gyakran ICD-10 vagy ICD-11 kód alapján. A beteg tájékoztatása és a megfelelő kezelés megkezdése után a diagnózist időközönként felülvizsgálják a tünetek alakulásának megfelelően.