dehidratációval

Dehidratációval vagy dehidratáció állapotával olyan folyadék- és elektrolit-egyensúly-zavar jár, amelyben a szervezetből a víz és az oldott sók egyensúlya felborul. A dehidratáció három fő típusa ismert: izotóniás (a víz- és elektrolitveszteség aránya közel azonos), hipotóniás (több vizet veszt el a test, mint elektrolitot), és hipertóniás (sóveszteség nagyobb, mint a vízé). Ezek befolyásolják a testnedvek megítélését és a kezelés módját.

Fő okozói a hasmenés és hányás, de jelentős lehet a fokozott izzadás, láz, alacsony folyadékbevitel, bizonyos betegségek és szedett gyógyszerek is. Különösen gyermekek, idősek és intenzív testmozgás után fokozottan ki vannak téve a dehidratációnak. Megelőzési és kezelési szempontból fontos a kiegyensúlyozott folyadékbevitel, megfelelő só- és cukortartalmú oldatok alkalmazása, és a fertőzések megelőzése.

Jellemző tünetek között szerepel a szomjúság, szájszárazság, csökkent sürűvizelet-kiválasztás, száraz bőr, fáradtság, szédülés, fejfájás. Súlyos eseteknél gyors pulzus, alacsony vérnyomás, zavartság vagy kóma jelentkezhet. Diagnózisát fizikai vizsgálat és szükség esetén laboratóriumi értékek segítik; gyermekeknél és időseknél különösen körültekintő figyelmet igényel.

Kezelésében elsődleges a folyadék- és elektrolitveszteség pótlása. Mild- vagy középsúlyos dehidratáció esetén orális rehidrációs oldatot (ORS) alkalmaznak; súlyos dehidratáció esetén intravénás folyadékpótlás szükséges. A kiváltó ok kezelése, például fertőzés esetén antimikrobiális vagy egyéb terápiák is lényegesek. A megelőzés hangsúlya a rendszeres, elegendő folyadékbevitel, a szomjúság jelzésére való reagálás és a megfelelő rehidrációs gyakorlatok betartása.