döntéselméleti

Döntéselméleti, vagy döntési elmélet a bizonytalanságban hozott döntések elméletével foglalkozó tudományág. A kutatás célja, hogy megértse és leírja, hogyan értékelik az alternatív kimeneteket és hogyan hozzák meg a választásokat. A területen eltérő megközelítések léteznek: normatív (hogyan kellene dönteni) és leíró (hogyan döntenek az emberek) modellek.

A döntéselmélet alapvető elemei a preferenciák, a hasznosságfüggvények és a bizonytalanságot modellező valószínűségek. Gyakran a döntéseket a várható hasznosság alapján értékelik: egy döntés értéke a lehetséges kimenetek hasznosságának és bekövetkezésének valószínűségeinek súlyozott átlaga.

A normatív szempont legfontosabb modellje az elvárt hasznosság elmélete (EUT). A von Neumann–Morgenstern axiómák és Savage szubjektív elvárt hasznosságának formái biztosítják az optimális döntés fogalmát.

Alternatív elméletek közé tartozik a Prospect Theory, amely a kockázatvállalás és a lehetőségek értékelésének ívét és a framing hatásokat írja le; az ambiguitást elutasító vagy elfogadó döntéseket modellező megközelítések; valamint a Bayesian döntésteoretikus nézőpontok.

Dinamikus döntéselmélet a döntések időben történő meghozásával foglalkozik: Markov döntési folyamatok (MDP), dinamikus programozás, a Bellman-egyenlet és a megerősítéses tanulás gyakorlati módszerei.

Alkalmazási területek: közgazdaságtan, pénzügy, egészségtudományok, pszichológia, operációkutatás és mesterséges intelligencia. Kritika és kutatási irányok közé tartozik, hogy a hagyományos EUT-modellek gyakran nem írják le teljes mértékben a valós viselkedést, ezért folyamatosan fejlesztik és bővítik a teóriát.