dátálás

Dátálás, vagy kormeghatározás, a tárgyak, események vagy jelenségek pontos dátumának vagy korának meghatározását jelenti. A fogalom a dátum szógyökéből származik, és az -álás képző segíti a cselekvés kifejezését. A gyakorlatban a dátálás a történelmi, régészeti, geológiai és paleontológiai kutatások alapvető eszköze.

Két alapvető megközelítés ismert: abszolút dátálás és relatív dátálás. Az abszolút dátálás korokat vagy konkrét évszámokat állapít meg, például évek vagy évtizedek szerint. A relatív dátálás sorrendet ad meg: melyik tárgy régebbi vagy fiatalabb egy másiknál, de nem feltétlen ad meg pontos évszámot.

Gyakori módszerek közé tartoznak:

- Absólút módszerek: radiokarbon (C-14) dating, kálium-argon (K-Ar) dating, uranium-szériás dating, dendrochronológia, termolumineszcencia (TL) és optikailag stimulált lumineszcencia (OSL).

- Relatív módszerek: rétegtani korrelációk, seriation, typológiai összehasonlítás, összefüggő kormeghatározás kövületek és keramiatípusok alapján.

A gyakorlatban mintavétel és laboratóriumi elemzés után a dátokat gyakran kalibrálják és becsléseket adnak meg bizonytalansági intervallumok formájában. Dátálást alkalmaznak régészetben, geológiában, paleontológiában és történettudományban, hogy időrendbe helyezzék objektumokat és eseményeket. A módszerek minden esetben a próbaanyag minőségétől és a korlátozó tényezőktől függenek, és a következtetések mindig a rendelkezésre álló bizonyítékokkal arányosak.