csontásványianyagsrség

A csont ásványianyagsűrűsége (BMD) a csont szilárdságát meghatározó ásványianyag-tartalom mérését jelenti. Fontos indicatora a töréskockázat értékelésében, különösen az idősebb korú és női populációban. A BMD leggyakrabban a DXA vizsgálattal kerül meghatározásra, amely két energiájú röntgen sugárzást használ és a test különböző helyein végezhető: deréktáji gerinc (L1–L4), femoralis nyak és a teljes csonttömeg. A mérés eredménye egységben van megadva, általában g/cm².

Az értelmezés során a legfontosabb minimális kategóriák a T-érték és a Z-érték. A T-érték a fiatal, egészséges populációhoz viszonyított eltolódást mutatja; a Z-érték az életkort, nemet és etnikai háttért figyelembe vevő összehasonlítást adja. A normál tartománytól való eltérést gyakran osztályozzák: normál (-1,0 felett), osteopenia (-1,0 és -2,5 között) és osteoporosis (-2,5 vagy alacsonyabb). Az osteoporosis a törés kockázatát jelentősen növeli. A BMD-értéket gyakran klinikai kockázati tényezőkkel együtt értelmezik, például kor, testtömeg-index, életmód és gyógyszeres terápia.

Klinikai felhasználása: screening, osteoporosis- és töréskockázat értékelése, illetve a terápia nyomon követése. A terápia során gyakori cél, hogy a BMD stabilizálódjon vagy javuljon biszfoszfonátokkal, denosumabbal vagy teriparatiddal. Fontos megjegyezni, hogy a BMD a csont ásványianyag-tartalmának csak egy része; a csont minőségét és szerkezeti integritását más tényezők is befolyásolják, ezért a teljes töréskockázat megítéléséhez klinikai és egyéb vizsgálatokra is szükség van. A gerinc esetében a degeneratív változások vagy egyéb artefaktumok torzíthatják az értéket, ezért a helyszínek és technika figyelembevétele lényeges.