csontanyagot

A csontanyag, vagy csontszövet, a kötő- és atburkban található speciális szövetek közé tartozik, amely a csontváz felépítését és funkcionalitását biztosítja. Fő funkciói a test vázának támogatása, a létfontosságú védelmi feladatok ellátása, ásványi anyagok tárolása és a vérképző csontvelő helyének biztosítása. A csontanyag két fő típusa ismert: a kompakt (kortikális) csont, amely sűrű, külső vázat ad, és a szivacsos (trabikuláris) csont, amely belső szerkezetet és csontvelő helyet biztosít.

A csontanyag összetétele és mikroszerkezete elsősorban a mineralizált mátrixból áll. Inorganikus összetevője a hidroxiapatit, amely a csontok szilárdságát adja, míg szerkezeti elemeit a kollagén I. típusú fehérjék és számos nem kollagén fehérje adja. A sejteket a csontszövet lacunae nevű üregeiben található csontsejtek kötik össze, amelyeket canaliculi csatornák kapcsolnak egymáshoz. A kompakt csontban az osteonok, azaz Havers-korongok rendszere adja a vázat és a mikroszerkezeti koherenciát.

A csontsejtek között kulcsszerepet játszanak az osteoblastok (építés), osteocyták (fenntartás), és osteoklasztok (lebontás). A folyamatos remodelálódás során a lerakódó és lebontott felületek egyensúlya alakítja a csont tömegét és minőségét. Ezt a folyamatot a parathyroid hormon, a kalcitonin és a RANKRANKL-OPG útvonalak szabályozzák.

Fejlődés és növekedés szempontjából a csontanyag mészsokát intramembranosus és endochondralis oszteogenezis útján alakítja ki; a hosszú csontok növekedését növekedési zónák biztosítják, később pedig a remodelálódás révén történik az alkalmazkodás.

Klinikailag a csontanyag mechanikai támogató funkciója mellett ásványianyag-tároló és hematopoetikus hely is. Csontritkulás, törések és csonthiszárt beavatkozások kapcsán fontos a csontanyag megértése, míg képalkotó vizsgálatok (röntgen, CT, MRI) a szerkezet és az állapot felmérésére szolgálnak.