csomagkapcsolás

Csomagkapcsolás egy adatszállítási módszer, amelyben az üzenetet kisebb, önálló adategységekre, csomagokra bontják. Minden csomag külön útvonalon haladhat a hálózaton, és célba érkezve a csomagok sorrendjét a végpontok vagy a protokollok állítják helyre. A csomagok fejlécében találhatók a címzési adatok és a hibajavítást segítő információk, és a köztes eszközök általában úgynevezett store-and-forward módszerrel továbbítják azokat.

Működésének alapelvei szerint az adatok a forrástól indulva felbonthatók, és a hálózati reléző eszközök (forgalomirányítók, kapcsolók) egymástól függetlenül továbbítják a csomagokat. Így a különböző csomagok eltérő útvonalakon érkezhetnek a célhoz, és a végpont a beérkezett darabokat összerakja az eredeti üzenetté. A routerek és más hálózati elemek a csomagmegőrzés és a megfelelő út kiválasztása révén biztosítják a hatékony erőforrás-kihasználást és a hálózat rugalmasságát.

Történelem és kontextus: A csomagkapcsolás elveit a 1960-as években dolgozták ki függetlenül Paul Baran és Donald Davies által. Gyakorlati megvalósítása az ARPANET és a későbbi Internet fejlődésével vált alapvetővé, és ma a digitális kommunikáció legfontosabb módszere.

Előnyök és korlátok: Előnyök közé tartozik a hatékony erőforrás-kihasználás, növelt robusztusság és a jobb hardvererőforrás-megosztás. Korlátokat jelent a fejlécek okozta overhead, a késleltetés és a jitter, valamint a csomagok sorrendjének helyreállítása a felsőbb rétegek feladata.

Használat: Alapelve a modern Internet és TCP/IP-alapú hálózatok működésének. Széles körben alkalmazzák vállalati és nyilvános hálózatokban, mobilkommunikációban és több technológiában, például Frame Relay vagy ATM, ahol az adatok csomagokban haladnak.