csipkekészítés

A csipkekészítés a fonalból nyitott hálózatos minták létrehozásának kézműves folyamata. A csipke jellemzően vékony, finom szálakból készül, mint a pamut, len vagy selyem, és a mintázat gyakran a kanyarulatok és lyukak összhangján alapul. A végeredmény lehet ruhadarabok, kendők, ékszeres díszítés vagy lakástextília.

A legfontosabb technikák közé tartozik a bobbin csipke, amely párnán, tüskéken és sok bobbin segítségével készül, a szálak csavarodásával és a tüskékre helyezett szemekkel alakul ki a mintázat. A tűcsipke vagy needle lace a tű alkalmazásával, rasterek és hurkok összerakásával építi fel a motívumokat. A csipkehorgolás kötéssel és hurkokkal alakítja a mintát, míg a tatting ritkábban használt, de fonal és csipkelánccal egyszerű csomókat hoz létre. A gépi csipke a 19–20. századtól terjedt el, és ma is létezik a kézi technikák mellett.

Eszközök és anyagok közé tartozik a finom fonal, például pamut vagy len, szükséges eszközök pedig a csipke párna vagy hímzőasztal, tüskék, szemek és különböző hosszúságú bobbinok vagy tűk, valamint mintázat vagy pricking. A minták gyakran előre megtervezettek, és a kész csipke rögzítésével, mosásával és vasalásával készre funciona.

A csipke hagyománya Európában mélyen gyökerezik, kiemelkedő szerepe volt a régi ruházat, zsinórok és lakástextíliák díszítésében. Ma mind kézzel készített, mind gépi csipkét használnak, és a hagyományok megőrzése mellett kortárs textiltervezésben is alkalmazzák.