csiklandozását

Csiklandozását a magyar nyelvben a csiklandozás főnév határozott tárgyesete. A kifejezés a csiklandozás eseményének tárgyát jelöli, vagyis azt a cselekvést, amelyet valamely személy vagy dolog végez vagy átél. Ebben a formában a mondat a cselekvés objektumát hangsúlyozza.

A csiklandozás maga az a fizikai inger, amely enyhe érintés vagy kopogtatás útján keletkezik, és gyakran nevetéshez vagy mozgáshoz vezet. Az érintés helye, intenzitása és az egyén érzékenysége szerint jelentős különbségek lehetnek. Gyakori érzékeny területekhez tartoznak például a bordák alatti területek és a hónalj, de a reakciók személyenként változnak.

A tudományos megközelítés szerint a csiklandozásra adott válaszok részben az agy előrejelző működéséből származnak: a saját testérintésnél az agy jósolja a következő mozgást és így kezeli a kapott ingert. Ennek eredményeként a saját csiklandozás ritkán vált ki erőteljes nevetést; külső inger azonban gyakran erősebb reakciót vált ki.

Fontos társadalmi szempont a kontextus és a beleegyezés: a csiklandozás gyakran játék a gyerekek és felnőttek között, de egyesek számára kényelmetlen lehet. A határok tiszteletben tartása és az érzékenység figyelembe vétele ajánlott.

Lásd még: csiklandozás.