crossresistenciát

Crossresistenciát akkor beszélhetünk, amikor egy patogén vagy tumorsejt rezisztenciája egy adott gyógyszerrel szemben kiterjed más, szerkezetileg vagy mechanizmusában rokon gyógyszerekre is. A jelenség lényege, hogy egyetlen rezisztencia-mechanizmus több kapcsolódó fogyasztó gyógyszerre is érvényes lehet, így a megoldási lehetőségek száma csökken. Ez különbözik a co‑resisztenciától, ahol több, különálló rezisztencia mechanizmus együttese okozza a múltbeli ellenállást.

A crossresistencia kialakulásának fő mechanizmusai közé tartozik: a sejtfelszín vagy permeabilitás megváltozása, amely csökkenti a gyógyszer bejutását; aktív efflux pumpák, amelyek kiviszik a gyógyszert a sejtből; célpont módosítása, amely miatt több kapcsolódó gyógyszer sem kötődik hatékonyan; és bizonyos esetekben a gyógyszer-származékok inaktiválását végző enzimek közötti átfedés. Genetikailag ez gyakran plazmidokon vagy integronokon található rezisztencia-készleteken keresztül terjed.

Klinikai példák közé tartoznak a baktériumok és gombás kórokozók, ahol a közös mechanizmusok miatt a különböző antibiotikumok vagy antimikotikumok egy csoportja rezisztens lehet egyidejűleg. Például bizonyos Gram-negatív baktériumoknál az ESBL-t vagy AmpC enzimeket termelő törzsek a béta‑laktam‑család több tagjára mutathatnak crossresistenciát; MRSA esetén a penicillinkészlet különböző tagjai ellen mutathat rezisztenciát.

Klinikai jelentősége: a terápiás lehetőségek korlátozódnak, növekszik a hatástalanság kockázata, és gyakran szükséges szélesebb spektrumú vagy kombinált terápiák alkalmazása. A megfelelő feltárás érdekében összetett kórokozó-szuppressziós vizsgálatokra és antibakteriális orvosszeri járványkezelésre van szükség.