commissívák

Commissívák, vagy kötelezettség-vállaló beszédaktusok, a beszédaktus-elméletben olyan illokúciós aktusok, amelyekben a beszélő kötelezettséget vállal arra, hogy a jövőben valamilyen cselekedetet megtesz. Céljuk a hallgató elvárásainak formálása és a viselkedés befolyásolása a beszélő szándéka által.

A commissívák közé tartozik például az ígéret, a fogadalom, a vállalkozás és az ajánlat, valamint bizonyos esetekben a fenyegetés is. Ezek a nyelvi aktusok különböző mértékben rögzítik a beszélő kötelezettségét a jövő felől, gyakran feltételekkel vagy körülményekhez kötötten. Szándékuk nem csupán közlés vagy érzelem, hanem a cselekvésre irányuló kötelezettség vállalása.

Elméleti háttere szerint a commissívák a pragmatika egyik illokúciós kategóriáját alkotják. A klasszikus beszédaktusteoriák (például Austin és Searle hagyományában) ezeknél a közléseknél a beszélő jövőbeni tevékenységre tett kötelezettségvállalását hangsúlyozzák, amely a kommunikációs célokkal és a közösségi normákkal összefügg. A kötelezettség erőssége és feltételisége a kontextustól függően változik, és a beszélő szándékának tisztázásától, illetve a hallgató értelmezésétől is függ.

Példák a mindennapi használatra: „Megígérem, péntekre befejezem a jelentést.” „Segíteni fogok, ha szükséged van rá.” „Ha ezt nem teszed meg, panaszt teszek.” Ezek mutatják, hogyan alakítják ki a commissívák a jövőbeli viselkedést és a társas kötelezettségeket.

További olvasmány: beszédaktus-elmélet, ígéret és fenyegetés beillesztése a pragmatikai vizsgálatokba.