buborékcsomagolásban

Buborékcsomagolás, vagy buborékfóliából készült csomagolóanyag, olyan puha, rugalmas védőanyag, amely polietilén fóliából készül és üreges buborékokkal van töltve. A buborékok közötti levegő ütéscsillapító hatást ad, így a szállított tárgyak védelmet kapnak a horpadások, ütődések és rezgések ellen. A konstrukció könnyű, vékony és vízálló, ezért különösen a törékeny tárgyaknál kedvelt.

Leggyakoribb felhasználása a törékeny tárgyak szállítása: üveg, kerámia, porcelán, elektronikai eszközök és műtárgyak csomagolása. Kapható különböző buborékméretekben (kis és nagy buborékok), illetve tekercsben vagy zacskóban. Kifejezetten létezik antistatikus változat is az érzékeny elektronikai alkatrészek védelmére.

Előnyei közé tartozik a jó ütéscsillapítás, a könnyű anyag és a költséghatékonyság. Hátránya, hogy műanyag eredetű, és a hulladékkezelése környezeti szempontból megkívánja a megfelelő gyűjtést és újrahasznosítást; egyes területeken csak részben vagy egyáltalán nem hasznosítható.

Változatai közé tartoznak a nagy- és kis buborékú típusok, antistatikus buborékcsomagolás és olyan formák, amelyeket újra lehet hasznosítani. Használat során körbe lehet csomagolni a tárgyat több réteg buborékcsomagolással, majd a csomagot rögzíteni ragasztós vagy gumiszalaggal.

Történelem: a buborékcsomagolást 1957-ben találták fel (Alfred Fielding és Marc Chavannes), majd a 1960-as években vált széles körben elterjedtté a védőcsomagolás egyik alap megoldásaként a Sealed Air által. Ma világszerte elterjedt megoldás a kereskedelemben.