botanikában

Botanikában a növények élettani folyamatait, szerkezetét, fejlődését és ökológiai szerepét vizsgálják. A tudomány lefedi a növények életének szerteágazó aspektusait, a sejttől az egész ökoszisztémáig terjed. Tradicionálisan a botanikában a növények mellett algák és gombák is tárgyként szerepeltek, bár később ezek önálló tudományágakká váltak (phycology és mycology).

Főbb ágazatai közé tartozik a növényanatómia és a növényfiziológia, a morfológia, a rendszertan (taxonomy), az ökológia, a genetika és a növénybiokémia. Emellett fontos területek a paleobotanika, az ethnobotanika és a hortikultura. A vizsgálatok gyakran ötvözik terepgyakorlatot és laboratóriumi megfigyeléseket, alkalmaznak biomolekuláris technikákat és adat-analízist, és a herbariumok a megőrzött növényi mintákat szolgáltatják.

Történetileg a botanikai tudomány görög eredetű elnevezése a botane szóból származik, a felfedezések kezdete pedig a Theophrasztos által írt korai növényleírásokig nyúlik vissza. A 18–19. században Linnaeus bevezette a binomiális nomenklatúrát, amely ma is alapvető a növények osztályozásában. A mikroszkóp felfedezése és a molekuláris biológia megjelenése forradalmasította a terület kutatását, és a genomika fejlődése új szintekre emelte a növények belső működésének megértését.

Jelenkorban a botanikát alapkutatásként és alkalmazott tudományként egyaránt kiemelten kezelik. Kutatások tárgyai közé tartozik a növények adaptációja a klímaváltozáshoz, a növény–microba kapcsolatok, a fotoszintézis mechanizmusai és a növényfajták közti genetikai variabilitás. A mezőgazdaság, erdészet és környezetvédelem szempontjából a botanikai ismeretek nélkülözhetők a fenntartható termelés és a biodiverzitás megőrzése érdekében.