blokkláncon

A blokklánc olyan elosztott főkönyvi technológia, amelyben az adatok tranzakciók vagy más adatelemek blokkokba kerülnek, és ezeket a blokkokat kriptográfiai hash-ok kötik egymáshoz. Minden blokk tartalmaz egy halmaz tranzakciót, egy időbélyegzőt és az előző blokk hash-át, így a lánc története ellenőrizhető és megváltoztatása nehéz. A hálózat résztvevői konszenzusmechanizmusokkal értenek egyet a helyes adatról, például bizonyító munka (PoW) vagy bizonyos részvételen alapuló mechanizmusok alapján. Lehet nyilvános vagy engedélyezett blokklánc is.

Két alapvető típus létezik: nyilvános blokkláncok, ahol bárki résztvevő lehet és ellenőrizheti a tranzakciókat (például Bitcoin, Ethereum); és zárt vagy engedélyezett blokkláncok, amelyeket szervezetek használnak belső folyamatok nyomon követésére (például Hyperledger Fabric). A blokkláncok decentralizált, átlátható és tamper-evidens főkönyvet kínálnak, amely a részvételi számokatól függetlenül ellenőrizhető marad.

Használati területek közé tartozik a digitális valuták és okos szerződések, az ellátási lánc nyomon követése, a tokenizáció és a decentralizált finanszírozás (DeFi). Előnyei közé sorolható a közvetítők szerepének csökkenése, a megbízható időbélyegzés és a tranzakciók történetének könnyű ellenőrizhetősége. Hátrányai: skálázhatósági korlátok, energiafogyasztás (különösen PoW esetén), adatvédelmi és szabályozási kérdések, valamint az adatok mérete és az off-chain megoldások szükségessége.

Összefoglalóan a blokklánc decentralizált információkezelési lehetőséget kínál, de gyakorlati alkalmazásai a technológiai és jogi környezet kiépítését igénylik. A koncepció a 2008-as Bitcoin-fehér könyvben jelent meg, és azóta folyamatosan fejlődik az interoperabilitás és a skálázhatóság terén.