blokkláncok

A blokkláncok, vagy blokklánc-technológiák, elosztott főkönyv-rendszerek, amelyekben a tranzakciókat blokkokba csoportosítva rögzítik. A blokkok egymás után, kriptográfiai összekapcsolással és az előző blokk hash-ával kapcsolódnak egymáshoz, ami a lánc módosíthatatlanságát és átláthatóságát biztosítja. A hálózat résztvevői lehetnek nyilvános vagy korlátozott hozzáférésű, nyíltan vagy engedélyezve működő csomópontok.

Az adatok szerkezete blokkokból áll, amelyeket tranzakciók töltenek meg, a blokkfejléc pedig tartalmazza az előző blokk hash-át és egy Merkle-tree gyökerét. A blokkok elosztott módon kerülnek tárolásra a hálózati csomópontok között, és a konszenzus alapján rögzítik az aktuális állapotot.

Konszenzusmechanizmusok közé tartozik a Proof of Work (PoW) és a Proof of Stake (PoS), de ismert alternatívák pedig a BFT-alapú vagy delegált változatok. A megoldások meghatározzák a hálózat energiafogyasztását, feldolgozási sebességét és a szilárdságát a támadásokkal szemben.

Fő felhasználási területek közé tartozik a digitális valuta-átvitel, okos szerződések és decentralizált alkalmazások, ellátási láncok nyomon követése, digitális identitás és decentralizált finanszírozás (DeFi), valamint non-fungible tokenek és más adategységek tárolása és megosztása.

Előnyei közé tartozik az adatok megosztásán alapuló átláthatóság, a hitelesítés decentralizáltsága és a tartósság, míg kihívásokként megjelenik a skálázhatóság, a jelentős energiafogyasztás (különösen PoW esetén), a magánélet védelme és a jogi-szabályozási környezet bizonytalansága.

Nyilvános blokkláncok példái a Bitcoin és az Ethereum, engedélyezett blokkláncok között pedig a Hyperledger Fabric és hasonló rendszerek találhatók. A technológia továbbfejlesztése folyik, gyakran hard forkokat és differenciált fejlesztéseket hozva.