biotüzelanyagok

A biotüzelanyagok biomasszából nyert tüzelőanyagok vagy tüzelőanyag-alapú üzemanyagok. Használják őket közlekedésben, fűtésben és villamos energia-termelésben, hogy csökkentsék a fosszilis energiafüggést és a szén-dioxid-kibocsátást.

Főbb típusok közé tartoznak a folyékony bioüzemanyagok (bioetanol, biodízel, biobutánol), a biogáz (főleg metán), és a szilárd bioüzemanyagok (fa pellet, brikett). A másod- és harmadgenerációs technológiák lignocellulóz alapú nyersanyagokat is felhasználnak.

Előállítási eljárások között szerepel a fermentációval nyert bioetanol, a transzészterifikációval előállított biodízel, az anaerob emésztéssel képződő biogáz, valamint a gázosítás és Fischer–Tropsch vagy hidrolízis-alapú eljárások.

Nyersanyagok: energiaültetvényekből származó növények, mezőgazdasági maradékok, faanyag, kommunális hulladék és algák. A másod- és harmadgenerációs technológiák a lignocellulóz részletek hasznosítására összpontosítanak.

A környezeti hatások a nyersanyagoktól függnek. Életciklus-szempontból a kibocsátáscsökkenés elérhető lehet, de a földhasználat-változások, víz és műtrágya, illetve élelmezési hatások befolyásolják az eredményt.

Előnyök: csökkentett fosszilis energiafüggőség és helyi gazdaságok támogatása. Kihívások: élelmiszer-verseny, földbirtokhasználat, energia- és vízigény, árak és szabályozási követelmények.

Politika és szabályozás: az EU és más országok fenntarthatósági kritériumokat és keverési kötelezettségeket írnak elő, támogatási rendszerekkel. A jövőbeni fejlesztések a másod- és harmadgenerációs, hulladék- és lignocellulóz-alapú tüzelőanyagokra összpontosítanak, különösen szállítási és repülési alkalmazásokban.