biorientációját

Biorientáció vagy bioorientáció a rendszerek olyan képessége, hogy élő szervezetek vagy sejtek orientálódnak a térben, miközben a környezet jeleire és belső állapotokra reagálnak. A fogalom széles értelemben használható: magában foglalja a mozgás vagy helyváltoztatás irányának meghatározását, illetve a sejtes, molekuláris szinten zajló szerkezeti igazításokat is.

Viselkedési értelemben a biorientációt gyakran fototaxis, gravitaxis (geotaxis), chemotaxis és magnetotaxis formájában írják le. Például különböző mikroorganizmusok a fény, a kémiai jelek vagy a föld mágneses mezeje felé mozognak, míg egyes állatok vándorolnak vagy keresik a táplálékot ezek alapján.

Sejtbiológiában a kifejezés a kromoszómák mitózissal kapcsolatos helyes orientációját is jelenti. A kromatidák a mitotikus orsóhoz kapcsolódnak a kinetochorokon keresztül, mindegyik a ellentétes pólus felé áll. A feszültségérzékelés és a spindle assembly checkpoint gondoskodik arról, hogy csak a megfelelő orientációjú kötődések képezzék meg a megkettőzött kromoszómák egyenletes elosztását.

Kutatási területek közé tartozik az élő sejtek időalapú megfigyelése, fluoreszcens mikroszkópia és a genetikai módosítások, amelyek segítik feltárni a biorientáció mechanizmusait és működését. A biorientáció megértése létfontosságú a fejlődés, a regeneráció és a kórokozók elleni védekezés szempontjából.