beszédtárgy

Beszédtárgy a magyar nyelvészetben olyan kifejezés, amely a közlésben vagy mondatban személyként, dologként vagy eseményként megjelölt tárgyat jelöli, amiről a beszéd szó van. A szóösszetétel a beszéd (szóvalás, közlés) és a tárgy (dolog, tartalom) jelentéséből tevődik össze. A beszédtárgy tehát az a tartalmi egység, amelyről a mondat állítást tesz vagy amelyről beszélünk.

Használata és értelmezése eltérő lehet a különböző elméleti keretekben. Számos nyelvtani elemzésben a beszédtárgy kapcsolódhat a mondat információszerkezetéhez és a téma (téma–kérdés) viszonyrendszeréhez, amely megadhatja, hogy a beszédtárgy milyen hangsúlyban, szórendben vagy hangsúlyban jelenik meg. Más megközelítések a beszédtárgyat a mondat központi jelentésének tárgyaként vagy a predikáció tárgyát jelölik meg, függetlenül a mondatszerkezettől. Így a beszédtárgy státusa és formája korlátozható a nyelvtani szabályokból és az adott elméleti keretből.

Példák: A könyv érdekes. Beszédtárgy: a könyv. Az autó gyorsan haladt. Beszédtárgy: az autó. Az új szabály megkönnyíti a munkát. Beszédtárgy: az új szabály. Ezen példák jól mutatják, hogy a beszédtárgy lehet kifejezés a mondatban, amelyről a közlés szól, akár egy szóban forgó főnév, akár egy összetettebb tartalmi egység.

További olvasatához a témában általános nyelvtani és információs szerkezeti források nyújtják a részleteket.