beszédkészlet

Beszédkészlet, más szóval beszéd- vagy aktív szókincs, az a beszélő által rendszeresen használt szavak és rögzített kifejezések összessége, amelyet a beszédhelyzetekben alkalmaz. Korábban a „szókincs” kifejezés gyakran a nyelvtudás általános készletére utal, míg a beszédkészlet inkább a valós elhangzott beszédben használható, megbízhatóan aktiválható elemeket írja le.

Fő összetevői közé tartozik az aktív (produkív) és a receptív (receptív) szókincs, a szóalakok és ragozott formák, a collokációk (szavak közti gyakori együttjárások), a kész beszédértési formulák (közlések, rutinkifejezések), valamint a diskurzusmarkerek és beszédszerkesztési minták. A beszédkészlet részét képezik továbbá a mondatszövetek és grammatika-keretek, amelyek lehetővé teszik gyors és gördülékeny kommunikációt.

Fejlődése nyelvtanulásban és gyermekkorban is központi: a mindennapi beszédben gyakori használat és folyamatos gyakorlás bővíti a szavak és kifejezések repertoárját. Tényezők közé tartozik az életkor, az oktatás, a dialektus vagy regiszter, a szociális környezet és a kommunikációs célok. A beszédkészlet nagysága és szerkezete határozza meg a beszéd folyékonyságát és a megértés gyorsaságát.

Az értékelés során gyakran szóban végzett feladatokat használnak: szóbeli interjúk, képelemzéses feladatok vagy beszédhelyzetek elemzése. A nyelvtanításban a hangsúly nemcsak a szavak számát, hanem a funkcionális használatot, a folyékonyságot és a megfelelő kifejezésválasztást helyezi előtérbe. A beszédkészlet fejlesztése érdekében ajánlott a célnak megfelelő kontextusban végzett gyakorlás, interakciók és gyakori kifejezésformák ismétlése.