beleegyezésének

Beleegyezés közérthető értelemben a hozzájárulást vagy engedélyt jelentő magyar főnév. A szó eredetileg a be- előtaggal és az egyetértéshez kapcsolódó -egyezés képzővel képzett fogalom, amely az egyezés, hozzájárulás absztrakcióját fejezi ki. A beleegyezés kunsztan jellemzően jogi, orvosi és tudományos szövegekben kerül előtérbe, ahol a résztvevő vagy érintett személy beleegyezése kötelező előfeltétel.

Beleegyezésének a kifejezés a magyar nyelvben a genitív szerkezetet fejezi ki, és a harmadik személy birtokos jelzőjét hordozza. A tag végén -ének toldalék található, amely a genitív birtokosi viszonyt jelöli. Például a mondatban: “a beteg beleegyezésének aláírása szükséges” vagy “a szülők beleegyezésének beszerzése kötelező.” Ily módon a szó kötésszerkezetben mutatja, kinek a beleegyezéséről van szó.

Használati példák:

- A páciens beleegyezésének aláírása szükséges a beavatkozáshoz.

- A kutatási adatgyűjtéshez a résztvevők beleegyezésének beszerzése kötelező.

- A kiskorúak esetében a törvény szerint a szülők beleegyezésének jóváhagyása elengedhetetlen.

További közelítő formák közé tartozik a beleegyezés (alapszó) és a berele; a -ének végződésű alak pedig a genitív birtokost jelöli, amely a viszonyrendben az én, te vagy ő hozzájárulására utalhat.

---