befogadóképességét

A befogadóképesség egy rendszer azon képessége, hogy külső hatásokat, információkat, erőforrásokat vagy populációs elemeket befogadjon, ezeket értelmezze, integrálja és hasznosítsa. Ezt a fogalmat különböző diszciplínákban használják, ezért tartalma több területen eltérő lehet.

Az üzleti és közgazdasági megközelítésben a befogadóképesség a külső tudás megszerzésének, beépítésének és hasznosításának képességét jelenti. A klasszikus megközelítés négy komponensről beszél: tudás megszerzése, beépítése, átalakítása és hasznosítása. Cohen és Levinthal hangsúlyozta, hogy a vállalat belső tudásalapja és a külső kapcsolatok minősége meghatározza a befogadóképességet — minél gazdagabb a tudásbázis, annál hatékonyabban lehet új információt felismerni és hasznosítani.

Környezeti és ökológiai értelemben a befogadóképesség a környezet kapacitását írja le: egy ökoszisztéma hosszú távon milyen populációk vagy hatások fenntartását képes támogatni a rendelkezésre álló erőforrások, tér és energia alapján. A kapacitás dinamikus és technológiai vagy menedzsmenti változásokkal bővíthető vagy korlátozható; túllépése a rendszer stabilitását veszélyeztetheti.

Faktorok közé tartozik a tudásbázis mérete és diverzitása, a nyitottság és a kultúra, a kapcsolati háló és az intézményi folyamatok, valamint az erőforrás-hozzáférés. A méréshez gyakran használják a külső tudásforrásokkal való kapcsolatok számát, a kutatás-fejlesztés ráfordítását, vagy az innováció piacra viteli idejét.