azonosítókat

Azonosítók olyan kódok, számok vagy karakterláncok, amelyek egy adott entitást egyértelműen megkülönböztetnek egy adott környezetben. Ezeket arra használják, hogy nyilvántartásokban, rendszerekben és folyamatokban azonosítsák, összekapcsolják és nyomon kövessék az entitásokat.

Kategóriáik között megtalálhatók a természetes azonosítók és a mesterséges, vagy helyettesítő azonosítók. Természetes azonosítók például olyan hivatalos számok vagy adatok, amelyeket egy személyhez vagy dologhoz kötve használnak. Mesterséges azonosítók pedig olyan kódok, amelyeket kifejezetten az adott rendszerben adnak ki, és amelyek külső vonatkozás nélkül is egyediek lehetnek. Gyakori példák: UUID vagy GUID (univerzálisan vagy globálisan egyedi azonosítók), az adatbázisokban pedig elsődleges kulcsok. Ezek stabilak, hosszú távon megőrzöttek és gyakran nem hordoznak közvetlen személyes információt.

A használatban azonosítók segítik az erőforrások, személyek és események összekapcsolását, a hozzáférés-kezelést és az adatok nyomon követését. Például felhasználói fiókokhoz rendelt azonosítók, adatbázisok kulcsai vagy szolgáltatások URL-jei.

Azonosítók kezelésénél figyelembe kell venni az adatvédelmet és a biztonságot: a túl részletes vagy közvetlen személyes adatokhoz kötött azonosítók fokozzák a kockázatot. Ajánlott a minimális információ-megosztás, pseudonimizáció és megfelelő hozzáférés-ellenőrzés.

A jó azonosító jellemzői közé tartozik a tartósság, az egyediség, az, hogy nem a mögöttes adatelemeket fedi fel közvetlenül, és a nagyfokú újrafelhasználhatóság a rendszerek között.