allosztérikus

Allosztérikus (allosteric) kifejezés olyan fehérjékre vagy enzimekre vonatkozik, amelyek működését egy effektor molekula kötődése szabályozza, az aktív helytől távoli allosztérikus hellyel. Az effector kötődése hatására a fehérje konformációja megváltozik, így az aktív központ affinitása vagy katalitikus aktivitása módosul.

A szabályozás lehet pozitív (aktiváló) vagy negatív (inhibáló). Az allosztérikus fehérjék gyakran több alegységből állnak, és az interfacen bekövetkező szerkezeti átrendeződés kooperativ működést eredményezhet. A klasszikus modellek közé tartozik a Monod-Wyman-Changeux (MWC) koncertált modell, amely szerint a fehérje több állapotban létezik (például T és R állapotok), az effector pedig egyengeti az egyensúlyt ezek között. A KNF (Koshland-Némethy-Filmer) szekvenciális modell pedig azt írja le, hogy alegységek fokozatosan, ligandum kötődése alapján változtatják állapotukat.

Jellemző példák közé tartozik a hemoglobin allosztérikus szabályozása, ahol a kötő molekulák és a metabolikus meglátások befolyásolják az oxigén kötését, például a 2,3-biszfoszfoglicerát (2,3-BPG) és a CO2 hatása. Enzimek többlet példája az aszpartát transzkarbamoiláz (ATCase) és a foszfofruktokináz, amelyeket allosztérikus effektorokkal szabályoznak.

Az allosztérikus szabályozás kulcsfontosságú a metabolikus útvonalak rugalmasságában és precíziós hangolásában, és fontos szerepe van a gyógyszerfejlesztésben is, ahol allosztérikus modulátorokat alkalmaznak az aktivitás finomhangolására.