alapmaradványok

Az alapmaradványok olyan fennmaradt alap- vagy alépítmény-maradványok, amelyeket egy korábbi épület vagy létesítmény alapozására utaló nyomok képeznek a földben vagy földalatti rétegekben. Gyakori előfordulási helyei: régészeti feltárások, történeti épületek alapjai alatti feltárások, illetve régi városrészekben végzett bontási vagy felújítási munkálatok során kerülnek elő. Az alapok lehetnek kőből, téglából vagy vasbetonból; némelyik csak a föld alatt maradt, de látható nyomai általában megfigyelhetők.

Az alapmaradványok fontos információforrások a történeti építészet és az urbanisztika szempontjából: megadják az épület fekvésének és alapozásának méretét, a telekhatárokat, az alkalmazott építési technikákat és időbeli szakaszokat, amely segíti a település korabeli fejlődésének rekonstrukcióját.

A kutatásuk során a terület dokumentálását végzik: méretarányos felmérés, fényképezés, planimetrikus rajzok készítése, valamint rétegzettség vizsgálata. Ha szerves anyag maradványai találhatók, alkalmazható radiokarbon-dátumozás vagy dendrochronológia a kora meghatározására. A fennmaradt alapokra általában védelmi intézkedéseket írnak elő, és döntés kérdése, hogy megőrzik-e a helyszínen vagy múzeumi/ regisztrált állapotban dokumentálják.

Az alapmaradványok tehát értékes forrásai a múlt bármely korának építészetének és városrendezésének megértéséhez, és hozzájárulnak a kulturális örökség megőrzéséhez.

---