alapképzésben

Alapképzésben olyan képzési forma, amely során a hallgatók egyetemi vagy főiskolai szinten középfokú végzettséget követően alapképzésben folytatják tanulmányaikat, és a képzés végén alapképzettséget, általában baccalaureátust vagy bachelor fokozatot szereznek. Az alapképzések a Bologna folyamat keretében szerveződnek, és célja a szakterületek alapkompetenciáinak széles körű megteremtése, gyakran gyakorlatorientált elemekkel és kutatási vagy projektmunkákkal.

A programok jellemzően 3–4 évig tartanak, és 180–240 ECTS-kreditet foglalnak magukban. A tananyag általában a szakterület alapozó és szakmai tárgyaiból, választható modulokból, valamint gyakorlati elemből áll. Sok képzéshez kapcsolódik záróvizsga, szakdolgozat vagy portfólió, amely a megszerzett tudás alkalmazását és önálló teljesítményt értékeli. Az alapképzések során lehetőséget biztosítanak szinkron vagy aszinkron tanulásra, és egyre gyakrabban elérhetők idegen nyelvű vagy kétnyelvű verziók is.

Bejutás általában érettségi bizonyítványt igényel, és a felvételi eljárás programtól függően tesztfeladatokkal, portfólióval vagy interjúval egészülhet ki. Bizonyos szakok esetében kötelező felvételi vizsga vagy gyakorlati alkalmassági követelmények is vannak. A sikeres teljesítés után a hallgatók beléphetnek a munkaerőpiacra, vagy folytathatják tanulmányaikat mesterképzésben (mesterképzés), amely a következő szintet jelenti.

A lefedett területek széles spektrumát kínálják, az egyszerűen átvihető kreditektől a munkaerőpiac igényeihez alkalmazkodó szakokig, és a külföldi képzési lehetőségekkel az európai és nemzetközi tanulói mobilitás is támogatott.