akkumulátorokat

Az akkumulátorokat olyan energiátároló eszközöknek tekintjük, amelyek kémiai energiát tárolnak, és elektromos energiává alakítják áthasználáskor. Általában több cellából állnak, amelyeket sorba vagy párhuzamosan kapcsolnak a kívánt feszültség és kapacitás eléréséhez. Működésük alapja galvanikus reakciók: az anód és a katód között zajló oxidációs és redukciós folyamatok szabadítják fel az elektromos áramot.

A legfontosabb típusok közé tartoznak a ólom-savas akkumulátorok (közismert például az autó- és raktári alkalmazásokban, VRLA változatokkal a szilárd zárás érdekében), a NiMH és NiCd akkumulátorok, melyeket korábbi hordozható eszközökben használtak, és napjainkban részben kiszorultak. A legelterjedtebbek a lítium-ion és a lítium-polimer akkumulátorok, amelyek magas energiasűrűséget kínálnak és széles körben használatosak mobil eszközökben és elektromos járművekben. A Li-ion technológiák között jelentős a változatosság (például LiCoO2, NMC, LiFePO4 vagy LiMnO2 alapú változatok), míg a LiFePO4-t gyakran biztonságosabb és hosszabb élettartamú alternatívának tekintik.

A töltés általában egy vagy több fokozatból áll: kezdeti töltőáram, majd feszültség- vagy áramkorlátozott zárás. A cellák és akkumulátor-csoportok monitorozását gyakran BMS végzi, amely figyeli a feszültséget, áramot és a hőmérsékletet, és védi a rendszert a túltöltéstől vagy túlnyomástól. Az élettartamot befolyásolja a hőmérséklet, a ciklusszám és a használat mértéke.

Környezeti és gazdasági szempontból kiemelkedő az akkumulátorok megfelelő visszanyerése és újrahasznosítása, mivel számos anyag, például nehézfémek és értékes fémek nyerhetőek vissza. Az akkumulátorok a modern mobilitás és energiatermelés alapkövei, és fontos szerepet játszanak a megújuló energiaforrások szélesebb körű alkalmazásában és az elektromos járművek elterjedésében.