akciópotenciálokat

Az akciópotenciálok rövid, gyors elektromos események, amelyeket excitable sejtekben, elsősorban neuronokban és izomsejtekben figyelhetünk meg. A nyugalmi membránpotenciál körül -70 mV körül van. Küszöbérték elérése után a feszültségfüggő Na+-csatornákkel nyitnak, na+ ionok beáramlása depolarizálja a membránt, és a potenciál rövid felfutással közel +30 mV-ig emelkedik (a tetőpont). Ezt követi a Na+-csatornák gyors inaktiválódása, majd a feszültségfüggő K+-csatornák megnyílása, ami K+ kifelé áramlásához vezet és a membránpotenciál visszaesik a nyugalmi szintre (repolarizáció), gyakran átmenetileg hiperpolarizáció követi.

Az akciópotenciál all-or-none jellegű: ha a küszöbértéket elérik, az AP amplitúdója jellemzően állandó marad, függetlenül attól, hogy a stimulus erősebb-e. A jel továbbítását lokális áramok biztosítják: az egyes szakasz depolarizálódik, így az AP továbbterjed a neuron hosszában. Myelinizált axonokon a vezetés saltatorikussá válik, a fellépő mioin héjkagok között ugrik a jelet, ami megnöveli a vezetési sebességet.

Az akciópotenciálok a neuronok közötti kommunikációért felelősek, és a szálcsatornál együtt jár a izomsejtek összehúzódásával is. A növekvő frekvencia az ingererősséget tükrözi, mivel az AP-numerek növekedése és kezelésük energiát igényel, amelyet a Na+/K+-pumpa és ATPáz biztosít, hogy a Na+ és K+ koncentrációk helyreálljanak. A szívben és más izomtípusokban az AP-ok kissé eltérő időprofilt és fázisokat mutatnak, például Ca2+ áramlás miatt hosszabb plateau.