adattömbök

Adattömbök azok a rögzített méretű adatrészek, amelyeket blokkszintű hozzáférést biztosító tárolóeszközökön és fájlrendszereken használnak. Egy fájl gyakran áll több adattömbből, és a fájlstruktúra vagy a fájlrendszer nyilvántartja, hogy mely tömböket foglalta le, melyek szabadok, illetve hogyan kapcsolódnak egymáshoz. A tömbök címzése és kiosztása általában speciális adatszerkezetekkel történik, például bitmapákkal, inode-okkal vagy Allocation Table-ökkel.

Az adattömbméret meghatározza a tárolási hatékonyságot és a teljesítményt. Kisebb tömbök jobban kiszolgálják a kis fájlokat, csökkentik a belső üres területet, de megnövelik a metaadatok terhét és a tömbök nyilvántartásának költségét. Nagyobb tömbök kevesebb metaadatot igényelnek, de kis fájlok esetén több belső fragmentációt okozhatnak. A beolvasások hatékonyságát gyakran az I/O méretéhez igazított blokkméret és a leghatékonyabb lehatárolás befolyásolja.

A hardver szemléletben az adattömbök a logikai tárolási egységek; a fizikai flashmemóriánál ez összetettebb, mivel az erase blokk és a wear leveling hatással lehet a teljesítményre. Különösen SSD-knél a blokkokhoz kapcsolódó műveletek és a mögöttes FTL (flash translation layer) fontos szerepet játszanak.

Gyakori blokkméretek közé tartozik a 512 bájt, 1 KiB, 2 KiB és 4 KiB; manapság a 4 KiB körüli blokkméret a legelterjedtebb a modern rendszerekben. A datablokk vagy adategyedblokkok koncepciója a legtöbb adatbázis-kezelő rendszernél is megjelenik, ahol a tárolás oldalai hasonló módon, például 4–8 KiB méretű oldalakon történnek.