Vízlágyítás

Vízlágyítás olyan folyamat, amelynek célja a vízben oldott ásványi anyagok, elsősorban kalcium- és magnéziumionok, csökkentése vagy eltávolítása. A víz keménységét gyakran Ca2+ és Mg2+ ionok okozzák; a víz keménységét mérhetjük milligramm CaCO3 per literben (mg/L as CaCO3) vagy néha dH-ben. A konyhában és a háztartásokban a lágyított víz jobb habzást és kevesebb vízkő-lerakódást eredményez, de az íz és a sótartalom megváltozhat.

Leggyakoribb módszerek

- Ioncsere lágyítás: a víz oldott Ca2+ és Mg2+ ionjait nátrium- vagy kálium-ionokra cseréli egy lágyító rozsdamentes gyantán. A gyanta regenerálása sóoldattal történik, közben szennyvíz keletkezik. Főként háztartási, vagy kisüzemi felhasználásban alkalmazott megoldás.

- Lime-soda lágyítás: mész (Ca(OH)2) és szodabikarbóna hozzáadásával a keménységet kiülepítik, főként közüzemi vagy ipari víztisztításban használatos, s szilárd iszap keletkezik.

- Membrános eljárások: fordított ozmózis és nanofiltráció a legtöbb ásványi anyagot visszafogják, így igen alacsony keménységű vizet adnak. Magasabb energiaköltség és keletkező koncentrátum miatt megfontolandó környezeti hatás is.

- Egyéb módszerek: elektrodialízis vagy sókötő adalékanyagok alkalmazása ritkábban fordul elő.

Kihatások és megfontolások

A lágyított víz megakadályozza a vízkő lerakódását, meghosszabbítja háztartási gépek élettartamát és javítja a szappanok hatékonyságát. Ugyanakkor nátriumtartalom nőhet, ezért ioncsere esetén különösen sótartalmú visszafordítás történik, ami bizonyos egészségügyi korlátozások esetén figyelembe veendő. Környezetvédelmi szempontból a regenerálás során keletkező sós oldat és hulladékkezelés fontos.

Alkalmazás és választás

A kiválasztás függ a víz keménységének mértékétől, a kívánt vízminőségtől, a költségvetéstől és a szennyvíz-kezelés lehetőségeitől. Háztartásokban gyakori az ioncsere alapú lágyítás, ipari felhasználásban pedig lime-soda vagy membrános megoldások találhatók. Megfelelő karbantartás esetén a rendszerek hosszú távon stabilan működnek.