Vérképzés

Vérképzés, vagy hematopoiesis, a vérsejtek képződésének és érésének összetett folyamata, amely a hematopoietikus őssejtekből (HSC) indul ki. Ez a folyamat életünk során folyamatos, és lehetővé teszi a vörös és fehér vérsejtek, valamint a vérlemezkék pótlását.

Fejlődésben az embrionális időszakban a vérképzés elsődleges helye a sárgatömlő (yolk sac), később a magzati máj és lép veszi át a szerepet; a magzati élet végére a csontvelő válik a fő helyszínné, és felnőttkorban a csontvelőben zajlik a legtöbb vérképzés, különösen a törzscsontokban és a medencében. Extramedulláris hematopoiesis előfordulhat betegségben vagy terhesség utáni állapotokban.

Az őssejtekből a sejtek differenciálódása két fő útvonalon zajlik: mieloid és limfoid progenitorokból alakulnak ki a különböző sejttípusok. A mieloid ág eritrocitákat, trombocitákat, granulocytákat és monocitákat ad, míg a limfoid ág B- és T-limfociták, valamint NK-sejtek létrejöttéhez vezet.

Regulációját növekedési faktorok és citokinek látják el, például eritropoetin (EPO) a vörösvérsejtek éréséhez, trombopoetin (TPO) a trombocitákhoz, valamint különböző CSF-k és interleukinek. A differenciálódáshoz fontos transzkripciós tényezők közé tartoznak a GATA-1, PU.1 és RUNX1.

Klinikai vonatkozásai: zavarai közé tartozik az aplasztikus anemia, a leukémiák, a myelodysplasiás szindrómák és más hibák a vérképzésben. A diagnózis alapja a teljes vérkép és a csontvelő vizsgálata, amely meghatározza a sejttípusokat és a differenciálódás állapotát.