Vonalkódolás

Vonalkódolás olyan vizuális jelölési technika, amely adatokat sávok és üres terek mintázatává alakít. A kód általában számokat vagy alfanumerikus karakterláncot tartalmaz, amelyet optikai olvasóval könnyen ki lehet olvasni, és számítógépes feldolgozásba vezethető át. A sávok kontrasztja és a kód környezete fontos a megbízható olvasáshoz.

A kódolás két fő típusa van: lineáris (egybontású, sávos) vonalkódok és kétdimenziós vonalkódok. Lineáris kódok például UPC-A, EAN-13, Code 39 vagy Code 128; ezek a sávok szélességének arányából adnak meg adatokat. 2D kódok, például QR-kód, Data Matrix vagy PDF417, négyzetes vagy nagy sűrűségű mintázatban tárolják az adatokat, és gyakran tartalmaznak hibajavítást.

Minden kódhoz tartozik megkívánt minőség- és elhelyezési követelmény: legyen körülötte elegendő zajmentes zóna (quiet zone), biztosítsák a megfelelő kontrasztot, és a fényviszonyok is megfelelőek legyenek az olvasáshoz. A legtöbb vonalkódhoz kapcsolódik ellenőrző szám vagy ellenőrző összeg a hibák felismerésére.

Alkalmazási területek: kiskereskedelem és logisztika (termékazonosítás, készletkövetés), egészségügy (betétek, gyógyszerek), könyvtárak és kölcsönzési rendszerek, valamint ipari gyártás.

Előnyök közé tartozik a gyors olvasás és a megbízható integrálhatóság, míg a korlátok között szerepel az adatmennyiség korlátozottsága lineáris kódoknál és a kopott vagy sérült címkék olvashatóságának romlása, különösen 2D kódok esetén. Szabványosításért felelős szervezetek közé tartozik a GS1 és az ISO/IEC. Például QR-kód ISO/IEC 18004, Data Matrix ISO/IEC 16022, PDF417 ISO/IEC 15438.