Vickerstesztek

Vickerstesztek, vagy Vickers-hardness-teszt, a keménység mérésére szolgáló eljárás. Egy négyszögletes alapú piramis gyémánt indentort nyomnak a felületre meghatározott terhelés mellett, és a keletkezett nyom átlóinak hosszát mérik mikroszkóppal. Az indentor csúcsa 136 fokos, így a lenyomat egy négyszög alakú. A két átló hosszának átlagát használják a Vickers-hardness szám, HV, kiszámításához.

Tesztelés és értelmezés. A terhelési tartomány mikrohardességhez kisebb, makrohardességhez nagyobb terhelések tartoznak. Gyakori terhelési tartomány 1–100 kgf; mikro-Vickers esetén néhány gf-től kb. 2–5 kgf-ig. A HV kiszámítása: HV = 1,854 · F / d^2, ahol F a terhelés kgf-ben, d az átlagolt átló mm-ben. A HV-t általában több mérés eredményeinek átlagolásával adják meg.

Standardizáció és alkalmazások. A Vickerstesztekre vonatkozó szabványok között megtalálható az ISO 6507 és az ASTM E384. A módszert széles körben alkalmazzák fémek, ötvözetek, kerámiák és vékony bevonatok keménységének meghatározására; a kisméretű nyom miatt ideális felületi rétegek és kis minták vizsgálatára is. Megfelelő használat esetén jó összehasonlíthatóságot biztosít.

Előnyök és korlátok. Előny a sokoldalúság és a kis nyom, de az érdes felület, a mérés bizonytalansága és az indentation size effect hatással lehet az eredményekre.

Történelem. A módszert a 1920-as években fejlesztették ki a Vickers Ltd. cégnél; a név az általuk használt gyémánt piram indentorra utal.