Vesefunkcióromlás

Vesefunkcióromlás az a kifejezés, amely olyan állapotokra utal, amikor a vesék képessége a salakanyagok kiválasztására és a folyadék-sóegyensúly fenntartására romlik. A legfontosabb mérőszám a glomerulus filtrációs ráta (GFR). A fogalom két fő formája ismert: krónikus vesebetegség (CKD) és akut veseelégtelenség (AKI).

CKD hosszú távú, fokozatos vesekárosodás, amely több hónaptól évig tarthat. A leggyakoribb okok közé tartozik a cukorbetegség és a hipertónia; ehhez társulhat glomerulonephritis, policisztás vesebetegség, krónikus húgyúti elzáródás vagy nephrotoxikus terhelés. AKI hirtelen, néhány napon belül bekövetkező veseműködés-csökkenés, amely prerenalis, intrarenalis vagy postrenalis eredetű lehet. Gyakori kiváltó okok: dehidratáció, szepszis, nagy műtéti terhelés vagy gyógyszerhatások.

Tünetek gyakran kezdetben nem egyértelműek; CKD-ben fáradtság, duzzanat, étvágytalanság és gyakran magas vérnyomás vagy elektrolitzavarok jelentkezhetnek. Vizeletben proteinuria vagy vér is előfordulhat. AKI esetén a tünetek gyorsan jelennek meg, és gyors beavatkozást igényelnek.

Diagnózis során vérvizsgálattal megítélik a kreatinint és a GFR-t, a BUN-t, az elektrolitokat; urinalis vizsgálat a proteinuriára és vizelet-sérülésekre, képalkotó vizsgálatok (ultrahang) a vesék szerkezetének felmérésére. Bizonyos esetekben vesebiopszia válhat szükségessé a kiváltó ok meghatározására.

Kezelés: CKD-ben a kiváltó ok kezelése, vérnyomás és vércukorszint kontrollja (ACE-gátló vagy ARB alkalmazása fehérje-tünetek esetén), só- és fehérje-korlátozás, valamint a szövődmények kezelése (anémia, sav-bázis és ásványi anyag zavarok). Végstádiumban dialízis vagy veseátültetés jöhet szóba.

Prognózis és megelőzés: a CKD lassítható, de gyakran nem gyógyítható – korai felismerés és a kockázati tényezők csökkentése kulcsfontosságú. Megelőzés: a cukorbetegség és a hipertónia megfelelő kezelése, nephrotoxikus ágensek kerülése, és rendszeres vesefunkciós ellenőrzés különösen magas kockázatú egyéneknél.