Valóságjog

Valóságjog, vagy ismertebb nevén valóságjogok, a polgári jog rendszerében olyan jogi jogokat jelentenek, amelyek a dologra vonatkoznak és a dolog ellen hatályosak, vagyis in rem jogok. Ezek az olyan jogok, amelyek a tulajdonoson vagy a dologgal összefüggő jogviszonyokon keresztül érhetők el, függetlenek attól, hogy ki a személy, akivel éppen viszonyban áll a terhelő fél. A valóságjogok gyakran bejegyzéshez kötöttek, és harmadik fél számára is kötelező erejűek lehetnek.

A leggyakoribb valóságjogok közé tartoznak a következők:

- Tulajdonjog (tulajdon): a dolog feletti teljes jogi hatalom – használat, hasznosítás, rendelkezés, a jogszabályoknak megfelelő korlátozásokkal.

- Haszonélvezet (usufructus): a dolog hasznának és gyümölcsének élvezete úgy, hogy maga a dolog megmarad az ingó vagy ingatlan tulajdonosának.

- Használat (használati jog): a dolog rendeltetésszerű, korlátozott használata a dolog tartósságának és épségének megőrzése mellett.

- Szolgalmi jog (servitút): a szomszédos vagy más ingatlanra vonatkozó közérdekű vagy más célú korlátozott használati jog, például átjárási jog.

- Felszínhasználat (felszínhasználat): a más tulajdonában lévő föld felszínének vagy alatta és fölötte lévő részek használatára vonatkozó jog.

Létrejötte és hatálya: valóságjogok létrejöhetnek szerződés, jogszabály vagy öröklés útján, és gyakran a földhivatali nyilvántartásba való bejegyzés segíti őket abban, hogy harmadik fél előtt is védettek legyenek. Ezek a jogok lehetnek állandóak vagy meghatározott időre szólóak, átadhatók vagy terhelhetők, attól függően, hogy melyik jogi forma érvényesül. A valóságjogok a vagyontárgyak rendeltetésszerű használatát és a biztosítékként való szerepüket is alátámasztják a magyar jogrendszerben.