Vakcinatípusok

Vakcinatípusok olyan technológiák és formulációk összességét jelentik, amelyek a fertőző betegségek elleni immunitás kiváltására szolgálnak. Különböző megközelítések eltérő módon mutatják be az antigéneket, és más immunválaszt céloznak meg, ami befolyásolja a védelem erősségét és a logisztikai követelményeket.

Tradicionális vakcinatípusok közé tartoznak az inaktivált vakcinák, amelyekben a kórokozót megölték vagy inaktiválták; az élő attenuált vakcinák, ahol a kórokozó gyengített formája vált ki védelmet; a toxoidvakcinák, amelyek toxinokat inaktiválva adnak védelmet; a konjugált vakcinák, amelyek poliszacharid antigéneket fehérje hordozóhoz kapcsolva fokozzák az immunválaszt; és a szubegység vakcinák, amelyek a kórokozó kiválasztott fehérje- vagy peptidkomponenseit tartalmazzák.

Megújult platformok közé tartoznak az mRNS vakcinák, amelyek az antigén kódját hordozzák, a vírus-vektor vakcinák, ahol egy másik vírus szállítja az antigént, a DNS vakcinák, amelyek genetikai kódot adnak át, és a vírus-szerű részecske (VLP) vakcinák, amelyek nem fertőzőek, mégis bemutatják az antigént. Emellett léteznek peptid- vagy fehérjealapú vakcinák is.

Jellemzők és alkalmazásuk középpontjában a biztonság, a immunológiai válasz minősége, a tárolási és gyártási feltételek, illetve a szükséges adagszám áll. A választott típus függ a kórokozó sajátosságaitól, a célpopulációtól és a logisztikai körülményektől.