Vörösvértestekben

Vörösvértestekben (eritrocitákban) zajló fő funkció a test szöveti oxigénellátása és a szén-dioxid kiválasztása. A hemoglobin megköti az oxigént a tüdőben, és szállítja a szövetekhez, majd a szövetekben felvett CO2-t visszaszállítja a tüdőbe kilégzés céljára. A hemoglobin oxigénleadását a 2,3-biszfoszfoglicerát (2,3-BPG) változásai is befolyásolják, amely segíti a szövetek felé történő oxigén leadását.

Életműködés és felépítés: felnőtt emberben a érett vörösvértestek általában sejtmaggal és mitokondriumokkal nem rendelkeznek; energiát glikolízissel nyerik. A pentóz-foszfát útvonal NADPH-t termel, amely a glutations antioxidáns védelemét szolgálja oxidatív stressz ellen. Membránjuk citoszkeletonja (spectrin, actin) biztosítja a rugalmasságot és a tartósságot, amely lehetővé teszi, hogy áthaladjanak a capillárisok vékony falain.

Életciklus és lebomlás: eritropoiesis a csontvelőben zajlik; az érett eritrociták kb. 120 napot töltenek a keringésben. A lép és a máj veszi át a lebontást; hemoglobin bontási termékei közé tartozik a bilirubin, és vas visszanyerődik a ferritin/transzferrin rendszeren keresztül.

Klinikai vonatkozások: a vörösvértesteket érintő rendellenességek közé tartozik például vashiányos anemia, G6PD-hiány, sarlósejt betegség (HbS) és thalassemia. Laboratóriumokban a vörösvértestekkel kapcsolatos mutatók közé tartozik a hematokrit, MCV és MCH; szükség esetén vérátömlesztés és más terápiák alkalmazhatók.