Vállfájdalom

A vállfájdalom a vállízületet és annak környező struktúráit érintő fájdalom vagy diszkomfort. Gyakori jelenség, amely sportolóknál, megerőltető tevékenységet végzőknél és idősebb korosztálynál fordul elő. A fájdalom lehet hirtelen megjelenő vagy fokozatosan kialakuló, és mozgatásra, illetve éjszaka is fennállhat.

Az okok közé tartoznak a rotátorköpeny gyulladása vagy szakadása, befagyott váll (adhesive capsulitis), impingement szindróma, acromio-kar AC ízületi arthrosis, bursitis, tendinopátia és egyéb ín- vagy ínszalag problémák, vállinstabilitás, valamint csonttörés vagy diszlokáció. Ritkán a nyaki gerincből kisugárzó fájdalom is vállfájdalomként jelentkezhet.

Diagnózisa általában a kórtörténet és a fizikális vizsgálat alapján történik. Fontos a mozgástartomány, a gyengeség és a fájdalom pontos helyének felmérése. Képalkotó vizsgálatok közé tartozik a röntgen a csontok állapotának felmérésére; ultrahang a lágyrészek vizsgálatára; MRI pedig gyakran szükséges a rotátorköpeny sérüléseinek és más szövetek részletes vizsgálatára.

Kezelése legtöbbször konzervatív. A pihenés és jegelés, gyulladáscsökkentők vagy fájdalomcsillapítók alkalmazása, illetve célzott gyógytorna javasolt. Gyakran alkalmaznak kró­tikoszteroidos injekciót tartós fájdalom esetén. Rehabilitáció során a váll mozgástartományát és a törzs stabilitását javítják. Szükség lehet műtétre olyan esetekben, amikor jelentős szakadás vagy instabilitás fennáll, vagy ha a konzervatív kezelés nem hoz javulást.

Prognózisa általában jó; sok esetben gyors vagy fokozatos javulás következik a megfelelő kezelés mellett. Megelőzéséhez tartozik a helyes testtartás, a váll és hát izmainak rendszeres erősítése, megfelelő bemelegítés sportolás előtt, valamint a megerőltető, ismétlődő mozgások kímélése. Forduljon orvoshoz, ha a fájdalom trauma után jelentkezik, kargyengeség vagy erőteljes funkcióvesztés lép fel, vagy a fájdalom több hét után sem enyhül.