Utasít

Utasít is a Hungarian verb that means to instruct or to order someone to do something. It is a transitive verb used to direct a person or group to perform a task. In formal or administrative language it can also refer to issuing an instruction or directive.

Common constructions include utasít vkit vmire, meaning to order someone to do something, as in a workplace or official setting. It can also be used with a subordinate clause: utasítani, hogy + subjunctive or that-clause, to specify the instruction more precisely. The term is neutral and often slightly more formal than everyday synonyms like parancsol or rend.

Conjugation notes: utasít follows regular Hungarian conjugation patterns. Present tense forms include utasítok, utasítasz, utasít, utasítunk, utasítotok, utasítanak. The past tense is utasítottam, utasítottál, utasította, utasítottuk, utasítottátok, utasították. The imperative forms are utasíts (singular) and utasítsatok (plural); polite/third-person forms include utasítsa, utasítsák. Future can be expressed with fog utasítani or, in some contexts, the prefixal future forms of the verb can be used with a helper.

Examples: A vezető utasította a dolgozókat, hogy a határidőig készítsék el a jelentést. Az orvos utasítást adott a betegnek a gyógyszer bevételére. A parancsot kiadták, és mindenki követte az utasítást.

Relation and synonyms: utasítás (instruction/directive), utasító (instructing), utasítani (to instruct/order). In everyday speech, utasít is common in formal or official contexts, while más kifejezésekkel (például parancsol) is used for stronger authoritative tones.