utasítok

Az utasító egy főnév, amely olyan személyt jelöl, aki utasítást ad vagy kiad. A szó általános értelemben minden olyan embert jelölhet, aki másokra utasítást vagy irányítást gyakorol. A plural formája utasítók. Fontos megjegyezni, hogy a “utasítók” és a hasonló alakok a beszélt nyelvben is gyakoriak, míg a szóalak “utasítok” a mondatban általában az igei alakot jelenti: én utasítok. A főnévi alakok közé tartozik a “utasító” (egyes számban) és a “utasítók” (többes szám).

Etymológiailag a kifejezés az igei alapból képzett -ító képzővel keletkezett: utasító, utasítók, és az ige alapja a utasít (to order, to instruct). Releváns a kifejezés használata a köznyelvben és a hivatalos beszédben egyaránt.

Használat és kontextusok: az utasítót gyakran találjuk vezetői, vezetési, katonai vagy oktatási kontextusban, ahol valaki másokra irányít vagy feladatokat ad ki. Semleges, leíró jellegű kifejezés; a konkrét hierarchiától és szerepektől függően lehet például felettes, parancsnok vagy instruó személy. Szinonimái lehetnek a parancsnok, vezető vagy irányító, mérsékeltebb vagy konkrétabb értelemben.

Példamondatok: A vezető utasította a csapatot a feladatok végrehajtására. Az oktató utasítást adott a hallgatóknak a házi feladatról. Az utasítók szerepe a szervezetben a feladatok kiosztására koncentrálódik.

Lásd még: utasítás, utasítás kiadása, parancsnok.