Tónusváltozás

Tónusváltozás a normál izomtónus megváltozását jelenti, amely passzív mozgás közben való ellenállás mérésével tapintható ki. Kialakulhat hypotónia, azaz csökkent ellenállás, vagy hypertonia, amely fokozott ellenállást jelent. Hypertonia alatt gyakori a spasticitás (általában sebességfüggő), rigiditás (nem függ a mozgási sebességtől) és dystonia; hypotónia esetén az izmok laza tónusúak, hajlamosak a gyengeségre és a degeneratív mozgásproblémákra.

Okai széles skálán mozognak: központi idegrendszeri károsodások (például stroke, kórtörténetű agy- vagy gerincvelői trauma, Cerebral Palsy, sclerosis multiplex), perifériás idegkárosodás, neuromuscularis betegségek és bizonyos metabolikus állapotok. Tónusváltozás gyakran kapcsolódik mozgásszervi betegségekhez és rehabilitációs folyamatokhoz.

Értékelése általában klinikai vizsgálattal történik: passzív mozgásokkal megállapított ellenállást mérik, figyelik a reflexeket, és alkalmazhatóak specifikus skálák, mint a Modified Ashworth-skála a spasticitás fokának becslésére. Esetenként elektrofiziológiai vizsgálatok, képalkotó eljárások vagy laboratóriumi tesztek segíthetik a kiváltó ok meghatározását.

Keze­lése az ok kezelése mellett történik. Fontos a rehabilitációs megközelítés: cél a funkciók megőrzése és javítása, a fájdalom és a görnyedés csökkentése. Alkalmazható gyógyszeres terápia (pl. baclofen, tizanidin, diazepám, dantrolén), helyi beavatkozások botulinumtoxin injekcióval a fókuszos spasticitás esetén, illetve intrathecalis baclofenpumpa súlyos esetekben. Súlyos funkciózavaroknál sebészeti megoldások is szóba jöhetnek.

Prognózisa az októl és a kezelés idejében történő megkezdésétől függ; a cél a mozgásszabadság és a fájdalomcsökkentés, valamint a mindennapi tevékenységek megkönnyítése.