Tremorokról

A tremor szó a mozgásban és a földtani jelenségekben is használható, és általában ismétlődő, rhythmikus mozgást vagy rezgéssorozatot ír le. A kifejezés két fő értelemben használatos: geofizikai tremorok és fiziológiai, azaz orvosi tremorok. Mindkettőben a rezgés iróniája és ritmusa azonos, de okai és következményei alapján teljesen más tudományágakhoz tartozik.

Geofizikai tremorok alatt a talajt érő kismértékű, alacsony frekvenciájú rezgések sorozatát értjük, amelyet gyakran hosszú ideig fennálló mozgások vagy magmaáramlás, földrengés utáni lassú csúszás és egyéb geodinámiás folyamatok okozhatnak. A vulkánikus tremorok például állandó vagy hosszú ideig fennálló magmikus aktivitást jelezhetnek, míg a tektonikus tremorok alacsony frekvenciájú események, amelyek a lemezek lassú elcsúszásával és fokozatos feszültséglevezetésével hozhatók összefüggésbe. A tremorokat főként szeizmográfokkal mérik és figyelik, mivel segítenek a kitörések vagy földmozgások időzítésében és kockázatfelmérésében.

Fiziológiai tremorok az emberben vagy élő állatoknál olyan önkéntelen, ritmikus remegés, amely többféle okból jelentkezhet. Az általános típusok közé tartozik az esszenciális tremor, a Parkinson-kórhoz kapcsolódó tremor és a cerebelláris tremor; előidéző tényezők lehetnek genetikai hajlam, neurológiai betegségek, gyógyszerhatások vagy anyagcserezavarok. A klinikai tremor mérésére gyakran használunk gyorsulásmérőket és EMG-t; kezelésként gyógyszerek, fizikai terápia vagy esetenként mély agyi stimuláció alkalmazható.

Összegzésként a tremorok változatosak: a föld alatti vagy földrengéshez közeli rezgések és a szervezetben fellépő mozgászavarok egyaránt ilyen jelenségeket írnak le, különböző okokkal és hasznos információkkal a kutatás és a gyakorlat számára.