mozgászavarok

Mozgászavarok vagy mozgászavarok neurológiai állapotok, amelyek a test mozgásának tervezését, végrehajtását vagy koordinációját érintik. Lehetnek akaratlan, ismétlődő mozgások (hiperkinetikus típus), vagy lassult, kezdeti nehézségeket okozó mozgások (hypokinetikus típus). Gyakran járnak járás- és testtartászavarral, egyensúlyproblémákkal vagy izomfeszüléssel.

Az osztályozás leggyakoribb alapelve a tüneti profil. A hiperkinetikus rendellenességek közé tartozik a tremor, dystónia, chorea, myoclonus és tic; a hipokinetikus példák között a Parkinson-kórhoz hasonló mozgáskorlátozottság található. Előfordulnak kombinált formák is.

Okok széles spektruma: idiopátiás/örökletes genetikai tényezők, neurodegeneratív betegségek, vaszkuláris vagy anyagcsere-eredetű állapotok, toxikus expozíciók, és gyógyszer-mellékhatások (például dopaminreceptor-blokkolók).

Diagnózis: elsősorban klinikai értékelés történik anamnézissel és neurológiai vizsgálattal; szükség esetén képalkotó vizsgálatok (MRI/CT), laboratóriumi tesztek és genetikai vizsgálatok, valamint specifikus vizsgálatok (például DaT-SCAN) segíthetnek a differenciálásban.

Kezeés és gondozás: a terápia tüneti és etiológiai. Parkinson-szerű mozgászavarokban levodopa, dopaminerg szerek; tremor esetén béta-blokkolók vagy antikonvulzív szerek; dystóniában botox-injekciók és antikolinerg vagy szöveti relaxáns szerek; chorea esetén VMAT2-inhibitorok vagy antipszichotikus szerek; fizioterápia, ergoterápia, és szükség szerint mély agyi stimuláció. Cél a funkcionális képességek megőrzése és a tünetek minimalizálása, miközben az alapbetegség kezelése történik.

Prognózis és megfigyelés: a kilátások típusától, a folyamat gyorsaságától és a terápia hatékonyságától függ. Sok mozgászavar hosszú távú kezelés és rehabilitáció nélkül nem gyógyítható, de megfelelő gondozással javítható a működés és az életminőség.

---