Transzplantációknál

Transzplantációknál olyan orvosi beavatkozások összességét értjük, amelyek során a beteg saját szerve vagy szövetét egészséges donor szervvel vagy szövettel helyettesítik. A leggyakoribb szervátültetések közé tartoznak a vese-, máj-, szív-, tüdő- és hasnyálmirigy-transzplantációk; szövetátültetések közé tartozik például a cornea és a bőr átültetése.

Donorok lehetnek élőek vagy elhunytak. Élődonoros átültetés jellemző például a veseátültetés és egy részben a májszövet átültetése; elhunyt donorokból történik a legtöbb máj, szív és tüdő átültetése. A donor és a recipiens kompatibilitását vércsoport, HLA-összeférhetőség és más immunológiai tényezők befolyásolják; gyakran van előzetes értékelés és crossmatch vizsgálat. A várólisták rendszere igyekszik a legnagyobb szükséget szenvedőket a lehető leggyorsabban összekapcsolni.

Műtéti eljárások és utógondozás: a beavatkozás jellegétől függően a donor területéről és recipiens szerve felől történik a csere; a hosszú távú siker érdekében immunszuppresszív kezelést alkalmaznak, amely megakadályozza a kilökődést. Ennek mellékhatásai közé tartozhatnak fertőzések, fertőző kockázatok, veseműködési zavarok és magas vérnyomás.

Következmények és etikai szempontok: az átültetés gyakran javítja a túlélést, a minőségét és az általános életminőséget, de nem gyógyítja meg az eredeti betegséget; etikai kérdések a donor önkéntessége, tájékoztatás és hozzájárulás.

Követés: a hosszú távú gondozás magában foglalja a szervek funkciójának folyamatos ellenőrzését, az immunszuppresszív gyógyszerek adagolásának módosítását és a fertőzésmegelőzést.