Tartozásállomány

Tartozásállomány az adott időpontban fennálló kötelezettségek összességét jelöli, amelyeket a vállalkozás harmadik féllel szemben vállal, és amelyek kifizetése a jövőben várható pénzügyi kiadásokat eredményeznek. Gyakran összegzi a rövid és hosszú lejáratú tartozásokat, valamint a le nem teljesített kötelezettségeket, és jelzi a finanszírozási struktúra nagyságát.

A tartozásállományba tartoznak például a szállítókkal szembeni kötelezettségek (számlák és egyéb kifizetések), az elszámolt költségekre és díjakra vonatkozó kötelezettségek, a rövid lejáratú hitelek és a hosszú lejáratú adósság egy része, a lízingkötelezettségek, valamint a banki és piaci forrásokból származó befektetői betétek és egyéb kötelezettségek.

A mérlegekben a tartozásállomány a passzívák között jelenik meg. A mélysége és szerkezete fontos a likviditási és finanszírozási kockázatok értékeléséhez: a rövid lejáratú tartozások túlzott aránya növelheti a refinanszírozási kockázatot, míg a hosszú lejáratú kötelezettségek befolyásolják a tőkestruktúrát és az alapkamat-kockázatot.

Az elszámolás és értékelés a számviteli szabályoktól függően történik. Gyakran a kötelezettségek nominal értéken kerülnek kimutatásra, bizonyos pénzügyi eszközöknél amortizált bekerülés szerint, egyes derivatívák esetében pedig piaci vagy értékvesztés alapján értékelik. IFRS 9 vagy helyi számviteli standardok szerint történik a tartozásállomány nyilvántartása és felülvizsgálata.

Az összefoglalóan tehát a tartozásállomány fontos mutatószám a vállalat pénzügyi helyzetének értékeléséhez; a megfelelő összetétel és időbeli megoszlás alapján lehet megítélni a likviditási helyzetet, a finanszírozási költségeket és a pénzügyi kockázatokat. A vállalatok rendszeresen figyelik és kezelik a tartozásokat, lejáratukat és refinanszírozási lehetőségeiket.