Szövettani

A szövettani, vagy histológiai, a biológiában és az orvostudományban a szövetek mikroszkopikus szerkezetének és a sejtek közötti kapcsolatok vizsgálatát jelenti. A terület a normális szövetek architektúráját, a sejtek típusait és az extracelluláris mátrix összetételét tanulmányozza, összekapcsolva az anatómia, a fiziológia és a patológia ismereteit.

A modern szövettan története a mikroszkópia fejlődésével függ össze. A 19. században a fixálás, beágyazás paraffinba, vékony metszetek készítése és festés vált standard eljárássá, lehetővé téve a sejtszintű részletek rendszeres megfigyelését. Az egyik leggyakoribb alapfestés a hematoxilin-eosin (H&E), amely a sejteket és a környező szöveteket jól elkülöníti.

Módszerek és technikák közé tartozik a minta előkészítése, a fixálás, beágyazás és metszés, samtól a festési eljárások széles skálája. A fényes megfigyelésen alapuló mikroszkópia mellett elterjedtek a fluoreszcens és az elektronmikroszkópiai technikák. Speciális módszerek közé tartozik az immunhisztokémia, az in situ hibridizáció, továbbá a digitális patológia és a kvázi automatizált képelemzés.

Az alkalmazások közé tartozik az oktatás és a kutatás a szövetek normális és kórfolyamatai iránti megértés érdekében, valamint a diagnosztika területe, ahol a szövettani vizsgálat segíti a betegségek felismerését és osztályozását. A szövettan és a histopathológia szorosan összefüggő területek, amelyek együtt adnak átfogó képet a szövetek állapotáról.