Szálhúzás

Szálhúzás egy olyan technológiai folyamat, amely során egy folytonos filamentet vagy fonalat húznak keresztül szakaszos vagy egyenletesen végigvezetett díjakon, miközben a szálat feszítik és gyakran melegítik. A cél a keresztmetszet csökkentése és a molekuláris rendeződés növelése, ami általában növeli a szál szilárdságát és merevségét, miközben a nyúlhatóság és a gyártási költségek is optimalizálhatók.

Típusai és anyagai szerint a szálhúzás főleg polimerekből származó filamentumokra, üvegszálakra és kisebb mértékben fémfilamentumokra alkalmazható. Poliamidok (például nylon), poliészterek (PET), csendes technológiában pedig üvegszálak és szálosított üveg is példák. Szemléletében a folyamat lehet melegszálhúzás (hot drawing) vagy hideg szálhúzás (cold drawing), a melegítés mértéke és paliszolható hőmérsékletek függvényében.

A folyamat berendezése általában tartalmaz húzódégeket vagy díjakat, amelyeken a szál keresztülhalad, egy vagy több fűtőzóna és godettek vagy hajtó hengerek sorozata. A végső keresztmetszetet a húzási arány és az üzemeltetési hőmérséklet határozza meg. A húzás közben a felületi minőség is fokozódhat a hűtés vagy a kenés révén.

A szálhúzás hatásai közé tartozik a növekvő szakító (tensile) erő és modulus, a molekuláris irányultság és a kristályosodás fokozódása, valamint a szál vékonyodása. Ezek a változások általában kedvezőek a textilipari rostok és magas szilárdságú anyagok gyártásában, például műanyag rostok, üvegszálak vagy optikai szálak előállításában.

Jelentős alkalmazások közé tartozik a textiliparban használt szálak gyártása, erősítő anyagok (pl. üvegszál, szén-nanocső előalapú rostok), valamint optikai és egyes speciális technológiákhoz kötődő filamentumok készítése. E folyamat más gyártási műveletekkel, például extrúzióval vagy centrifugálással is kombinálható.