üvegszálak

Üvegszálak olyan vékony, hosszú filamentek, amelyeket üvegből készítenek. A forró üveget különböző formázó eljárásokkal húzzák ki vagy extrúzióval alakítják szálakká, így jönnek létre a tipikus 5–25 mikrométeres átmérőjű filamentszálak. A szálak kémiai összetétele és gyártási módja alapján több típus létezik, legfontosabbak az E-, S- és C-glass.

Az E-glass a legelterjedtebb és leggyakoribb, kedvező ár‑tulajdonság aránnyal rendelkezik, jó mechanikai tulajdonságokat és elektromos szigetelést biztosít. A S-glass nagyobb szakítószilárdságú és merevebb, így különösen igényes alkalmazásokban használják. A C-glass pedig alkáli‑ellenálló, ezért cementalapú és más agresszív környezetekben részesített alkalmazásokban használatos.

Az üvegszálakat gyakran szálakba, rovingsba, hálóba vagy szálhálókba gyűjtik össze, és kötőanyaggal (általában epoxigyantával vagy poliészterrel) vagy másmátrixokkal ötvözik, így üvegszálas kompozitok (GFRP) jönnek létre. Ezeket az anyagokat autóipari, építőipari és építészeti alkalmazásokban, repülőgép- és szélenergia-berendezésekben, valamint hő- és hangszigetelő rendszerekben használják. Emellett üvegszálas cementkötőanyagokban (GFRC) és egyéb szerkezeti rendszerekben is alkalmazzák.

Előnyök közé tartozik a kiváló töweigység-hoz viszonyított szakítószilárdság, a jó kémiai ellenállás és a jó elektromos–hőszigetelő tulajdonságok. Korlátai között szerepel a ridegség, a felpuhulás nedvesség hatására és a feldolgozási hulladékkezelés kihívásai. A gyártást és a felhasználást megfelelő adalékolással és védőburkolatokkal szabályozzák.