Szikla

A szikla a természetben előforduló, összefüggő, szilárd kőzettest. A hétköznapi nyelvben a szó gyakran a földkéreg különböző kőzetfajtáira utal, illetve a meredek, kiemelkedő kőzettömböket jelöli, amelyeket szikláknak vagy sziklafalaknak is neveznek.

Geológiában a sziklákat három nagy csoportba sorolják: üledékes, magmás és metamorf kőzetek. Üledékes sziklákat az üledékek összetömörödése hoz létre, például mészkő vagy homokkő. Magmás kőzetek a magma lehűlésével keletkeznek, például gránit vagy bazalt. Metamorf kőzetek pedig meglévő kőzetek nyomás és hő hatására átalakulnak, például márvány vagy gneisz.

Fizikai tulajdonságaik és megjelenésük változatosak: színük a kémiai összetételtől függ; felületük lehet durva vagy sima. A repedezettség gyakran ad kiemelkedő formákat, például sziklafalak vagy sziklafüggők képében. Az időjárás és a kémiai hatások ( erózió) idővel módosítják a sziklákat, akár a külső formájukat is.

Emberek számára a sziklák fontos nyersanyagok: építőanyagokká dolgozzák fel őket (például gránit, mészkő, márvány). A sziklákat védett területek vagy tájképi elemek formájában ismerjük, és szerepük van az ökológiában és a kultúrában. A szikla szó gyakran megjelenik földrajzi nevekben és irodalmi képekben is.